Csepeli Központi Szennyvíztisztító telep

Csepeli központi szennyvíztisztító telep

Budapest legsűrűbben lakott, központi területén keletkező szennyvizek jelenleg kezeletlenül kerülnek a Dunába. A főváros teljes szennyvízmennyiségének mindössze 1/2-e kap megfelelő tisztítást. A szennyvizek 35 %-át biológiailag, 14% -át tápanyag eltávolítással kezelik. Tehát a szennyvizek 50 % -a kezelés nélkül kerül a legnagyobb folyónkba.

Ez óriási környezeti terhelést jelent a folyó fővárosi, és a fővárostól délre eső szakasza számára, öntisztuló képessége nem tud megküzdeni ekkora terheléssel.

A szerves szennyeződések nagyrészt a háztartásokból kerülnek bele a csatornarendszerbe, onnan pedig - egy részük - a folyóba. A háztartásokból távozó szennyvíz egészen sokféle szerves anyagot tartalmazhat. A leggyakrabban előforduló anyagok, amelyek a víz számára szennyeződést jelentenek:

• foszfor, amely leginkább a mosóporokban, tisztítószerekben fordul elő,
• úgynevezett detergensek, amelyek szappan-féleségekből, tisztálkodási szerekből, kozmetikai cikkekből kerülnek a vízbe,
• sütés-főzés során visszamaradt anyagok, sütőolaj,
• de az emberi anyagcsere, illetve kiválasztás során keletkező mikrobiológiai szennyeződések is a lefolyókba jutnak. 

A folyó szennyezettségének kimutatására nagyon sok indikátor létezik. Alapvetően 5 fő paraméter-csoportot különböztethetünk meg. Vizsgálhatjuk a természetes vizek

• oxigénháztartását,
• tápanyagok (N, P, C) jelenlétét,
• a mikro-szennyezés mértékét (nehézfémek arányát),
• a mikrobiológiai szennyeződéseket,
• valamint egyéb, az előzőekhez nem sorolható szennyeződéseket.

A „Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep és kapcsolódó létesítményei" Projekt beruházás megvalósításának elsődleges célja, hogy a napjainkban a Dunába a Főváros 16 pontján beömlő szennyvizeket összegyűjtsük, és a tisztítótelepre vezessük. Így elérhetjük, hogy ne kerüljön kezeletlen szennyvíz a Dunába, ezáltal csökkenjen a folyó és a partvonal ökológiájának terhelése, szennyezése.

A "Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep és kapcsolódó létesítményei", kevésbé hivatalos nevén az ÉlőDuna projekt előkészítő munkálatai már az 1990-es évek közepén megkezdődtek. Az 1999-ben elkészült részletes hatástanulmány, majd az azt követő megvalósíthatósági tanulmány megteremtette a projekt indításának lehetőségét. A főpolgármesteri hivatal 2004 márciusában benyújtotta a támogatási kérelmét az Európai Unióhoz, majd az Európai Közösségek Bizottsága még 2004 decemberében jóváhagyta a pályázatot: az 529,1 millió eurós elfogadott költségvetésből, illetve az ebből az Európai Közösségek Bizottsága által is elismert 428,7 millió eurós költségekből 304,7 millió eurót (65%) Kohéziós Alap-támogatásként ítélte oda a fővárosnak. A beruházás EU által elismert költségeinek fennmaradó 20 százalékát a magyar költségvetés, míg 15 százalékát a fővárosi önkormányzat finanszírozza.

A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep az ÉlőDuna projekt legnagyobb volumenű beruházása. A Csepel-sziget északi részén található, a HÉV vonala és a Duna főága között elterülő 29 hektáros területen megvalósuló, mintegy 70 000 m² alapterületű komplex biológiai műtárgy lehetővé teszi, hogy 2010-re a Budapesten keletkező szennyvizek 95%-ban biológiailag tisztítva kerüljenek a Dunába.

A létesítmény fogja kezelni egyfelől a budai oldalról a kelenföldi folyó alatti átvezetésen érkező, másfelől a ferencvárosi átemelő telepről a Ráckevei (Soroksári) - Duna-ág alatt érkező szennyvizeket. A telep átlagos biológiai tisztítási kapacitása 350 000 m3/nap lesz, de csúcsüzemben 525 000 m3/nap biológiai tisztítási kapacitásra is képes lesz.

A megvalósítandó eleveniszapos tisztítási technológia lehetővé teszi a szerves anyagok, a nitrogén és a foszfor megfelelő mértékű eltávolítását, valamint biztosítja a folyamat alatt termelődő biogáz hasznosítását is.

A telep a technológiai előírások mellett számos egyéb szempontnak is meg kell, hogy feleljen. Az egyik legfontosabb ilyen kritérium a környezetvédelmi előírások betartása, amelynek értelmében a beépített terület döntő része alapvetően zöldterület lesz. A szaghatás elkerülésére a műtárgyak biofilteres légszűrő rendszert és zöld (növényesített) lefedést kapnak. A telep területén belül védő-erdősávot alakítunk ki, így a kerítés mellett már nem érvényesülhet szaghatás ("0" védőövezet). Hasonlóan lényeges az Európai Unió és Magyarország irányadó környezetterhelési kibocsátási határértékeinek betartása. Elsőrendű fontosságúak az építészeti és városképi szempontok is.

A projekt elemei (alprojektek) közül a legnagyobb feladat a központi szennyvíztisztító telep felépítése a Csepel-szigeten. Budapest szennyvizeinek fele áramlik majd a Duna alatti átvezetőcsatornákon ide, a budai és a pesti oldalról.

Az összegyűjtött szennyvíz két, a folyó alatt futó átvezetőcsatorna-páron át jut majd el a központi tisztítóba. Ehhez három, már meglévő szennyvízátemelő telepet kell bővíteni, illetve modernizálni a program keretében: Pesten a ferencvárosi átemelőtelepet, amely számos pesti kerület (V., VI., VII., VIII., IX., X., XIII., XIV., XX.) szennyvizét gyűjti össze, Budán az albertfalvai átemelőtelepet, amely a XI. és részben a XXII. kerületben kibocsátott szennyvizeket gyűjti és vezeti tovább a harmadik átemelőbe, a szintén budai, kelenföldi átemelőtelepre. Utóbbi létesítmény gyakorlatilag a budai oldal, így a fentieken túl az I., a II. és a XII. kerület teljes, valamint részben a III. kerület szennyvízmennyiségét fogja összegyűjteni és továbbítani a központi telepre. Ahhoz, hogy az észak- és közép-budai területek szennyvizét a kelenföldi telep fogadhassa, szükséges az ún. budai Duna-parti főgyűjtő megépítése is, amely a budai alsó és felső rakpart alatt váltakozva halad majd a III. kerületi Zsigmond tértől közel 7 kilométer hosszan déli irányba. A főgyűjtőcsatorna nyomvonalát úgy jelölték ki, hogy az építkezés következményei nem sértik a világörökség részét képező Duna-part látképét.

A szennyvíztisztító telepen keletkező, fertőtlenített és szagtalan iszap az ártalmatlanítás után zárt konténerekben a XVIII. kerületben fekvő Cséry komposztáló telepre kerül elszállításra, ahol zárt technológiai folyamat eredményeképp hasznosítható, végtermékként komposzt lesz belőle

Két kisebb további építési beruházás is tartozik még a projekthez: ahhoz, hogy a csepeli központi szennyvíztisztító telepet problémamentesen lehessen megközelíteni, a Szabadkikötő úton forgalmi csomópont és egy 2x1 sávos megközelítő aluljáróút, ún. külső közlekedési infrastruktúra megépítésére lesz szükség. A Duna esetleges áradásával szemben pedig egy újonnan épülő, 1240 méter hosszú árvízvédelmi töltés nyújt majd védelmet.

Nagyon fontos azonban kiemelnünk az egyén felelősségét is, hiszen a szennyvizet mi, lakosok termeljük, nekünk is felelősséget kell éreznünk az általunk, illetve a kényelmes, modern életvitelünk által kiváltott környezetterhelésért! Ezért figyelnünk kellene arra,

• o hogy minél kevesebb vegyszert jutassunk a lefolyóba,
• o környezetkímélő mosóport használjunk,
• o a fel nem használt gyógyszereket a gyógyszertárakban kihelyezett gyűjtőládákba dobjuk,
• o a sütés során elhasznált olajat ne a lefolyóba, vagy a WC-be öntsük, hanem gyűjtsük össze egy üvegben, és adjuk le a hulladéktelepeken, vagy legalább a szemetesbe tegyük!